Ibrány, ahogy a Rétköz minden települése az őskortól, főleg a neolit kortól kezdve folyamatosan lakott hely volt. Mintegy 10-15 ezer évvel ezelőtt alakult ki a maihoz hasonló, igen kedvező növény - és állatvilág, domborzati, vízrajzi állapot. Érthető tehát, hogy az újkőkortól (8-10 ezer év) kezdve minden magasabban fekvő hely lakott volt. Ezt bizonyítják a szántásból előkerült pattintott és csiszolt neolit-kori kőeszközök, tároló -és cserépedények, a rézkorra, a bronzkorra, a kelták és a szarmaták tartós jelenlétére utaló leleteink, a régészek által feltárt honfoglalás- és Árpád-kori temetőink.
Egyes emlékek Ibrahim nevű főespereshez kapcsolják a név származását az 1235-ben keletkezett adománylevél alapján. Az első meghatározó dokumentum, amelyben Ibrány, mint településnév szerepel, IV. László király 1280-ban kelt adománylevele.
Az első temploma szintén az 1280-as években épült, Szent György tiszteletére, román stílusban. Az évszázadok során többször átépített, bővített, magasított, támpillérekkel megerősített, csúcsíves ablakokkal ellátott, gótikus jelleget öltött templom ma is áll, a reformátusok gyülekezőhelye.
A település életében meghatározó esemény volt, amikor a Pécz nemzetség tagjai, Gergely és Lukács 1435-ben adományként megkapták a települést. Az itt élők magukat ibrányinak kezdték nevezni. A család hosszú századokon át a megye közéletének és a helyi politikának az irányítója volt. Feltételezzük, hogy ők építtették a 15. század közepén az ibrányi várat, amely a későbbiekben meghatározó szerepet játszott a település sorsában. 1463-ban már kétségtelenül állott, erről Mátyás oklevele tudósít. A királyi végvárként használt épület eredetileg várkastély volt, melyet palánkfal vett körül.
Az Ibrányi- család kiemelkedő tagjai:
• Ibrányi Ferenc: a család birtokszerzője, gyarapítója volt, egyben nagyvonalú földesúr; 1656-ban már heti két szabadnapot biztosított a jobbágyainak, s a földesúri kilencedre sem tartott igényt.
• Ibrányi László: 1672-ben már kuruc vezér, Thököly Imre és a II. Rákóczi Ferenc ezredeskapitánya. 1705-ben halt hősi halált a jánosházi csatában.
• Ibrányi Zsigmond: huszárfőhadnagy Kossuth Lajos oldalán harcolt az 1848-as szabadságharcban. (A szabadságharcból az ibrányi közemberek is kivették a részüket: a sorozási jegyzék szerint 68, többségében földműves vonult be önként Kossuth seregébe.)
• A 19. századi Ibrányi Ferenc - ellentétben a 17. századi ősével - nagy birtokvesztő volt. „Szorgos munkával” sikerült a hatalmas vagyont elveszíteni. Viszont bevonult a magyar irodalomtörténelembe: Jókai Mór ugyanis róla mintázta Kárpáthy János figuráját az „Egy magyar nábob” c. regényében.
• Ibrányi Mihály: katonatiszt az első- és második világháború idején, altábornagy, a magyar huszáregységek felügyelője.
Gazdálkodás és életmód
A település életét alapvetően természeti környezete határozta meg. Gazdaságában a rétközi vízi világ adta vadászat, halászat, sulyomszedés, nádvágás, vessző-, gyékény-, sásvágás, madarászat, állattartás dominált. Az 1860-as évtizedben végrehajtott Tisza-szabályozás, a Belfő- és a Lónyai-csatorna építésének következtében a rétközi táj arculata megváltozott, eltűnt a vízi világ. Megnőtt a művelhető földterület, az Ibrányi család fokozatos elszegényedésével egyre nagyobb teret nyertek más földesurak bérlőként, vagy tulajdonosként.
A földművelő gazdálkodást a gabona –és takarmánynövények termesztése jelentette (búza, árpa, zab, kukorica burgonya) s emellett jelentős volt a dohánytermesztés).
A 19. század végén a település a nagy lélekszámú falvak közé tartozott, lakosainak száma 3000 fő körül volt. Irányítását a 20 virilistából és 15 választott tagból álló testület végezte. Egyre erőteljesebben érlelődtek a falu életében a polgári létforma csírái. Az iskola mellett 1890-től óvoda is működött, 1899-ben létrehozták a művelődési kört, amely megalapította a közösségi könyvtárat.
1895-ben az ibrányi uradalmak a térség legjobban gépesített birtokai voltak. Elsőként alakult meg a környéke a hitelszövetkezet, 1920-tól a hangyaszövetkezet révén is bekapcsolódtak az országos kereskedelmi életbe.
A harmincas évek végére Ibrány modernnek számító közösséggé lett. Vasútállomása, postája, villanya, teljesen osztott iskolája, óvodája, gyógyszertára, orvosa, állatorvosa volt.
A föld, az ibrányi nincsteleneknek mindig az álma volt és harcoltak érte. A településen elsőként osztottak földet a Károlyi-féle reform keretében. 1945-ben 1142 igénylő 4240 hold földet kapott. A szövetkezés régi hagyományai újraéledtek. 1946 nyarán kereskedelmi céllal népi szövetkezetet hoztak létre. Alapítói az ország első Kossuth-díjasai közé tartoztak.
1962-ben a faluban gimnázium épült, amely nagymértékben megerősítette és elmélyítette a körzetközponti szerepkörét. Ettől az időszaktól több gazdálkodó szervezet, intézmény tevékenysége térségi jellegűvé vált, ellátva a környék lakosságát, egyben elindítva a település nagyközséggé (1973), majd várossá fejlődésének folyamatát. 1993-ban Ibrány városi rangot kapott.
