Csodálatos fekvésű, felvidéki település. A szlovák-magyar határtól pár kilóméterre, Krasna Horska büszke vára mellett egy völgyben fekszik. Híres búcsújáró hely, csörgedező patakokkal, csepkőbarlangal. Igazi turistaparadicsom.

Krasznahorka (Krásna Hôrka) határán alapult a XIV.században. Az első írásos említés 1338-ból való, a XVI. század közepéig Bebekek tulajdona volt, utána az Andrássyakhoz került. A XVII. század végéig a lakosság juhászattal, szénégetéssel és fuvarozással foglalkozott. 1773-ban 43 település, /5 elhagyott/ és 4 zsellér volt a faluba.

Szent Juraj temploma /kat./, barokk eredetű, 1754-ben épült, 1782-ben felújítva. A XX. század elején teljesen átalakítva a régi barokk építmények szellemében, gótikus elemekkel gazdagítva. Kéttornyos egyhajós templom poligonális presbitériummal. A tornyokon gúla tetők vannak háromszögű pajzsokkal. A berendezés az átépítés idejéből való, pszeudogótikus stílusban.

Nemmesze a községtől a Szilicei fennsík északi oldalán található a Krasznahorkai barlang tágas folyosókal, 1 km hosszú földalati folyóval, karszt díszletű termekkel és tavacskával, de a legérdekeseb a 32,7m magas és 14m széles stalagmit, a világ legnagyobb álló csepköve.

A 700 lelkes településen van néhány szlovák család is, de békében élnek a többséggel. Az iskolában magyar nyelven tanítanak és természetesen mindenütt magyarul beszélnek. Hosszúrét, ahogy a helyiek nevezik, büszkén őrzi múltját, magyarságát. 1994-ben szép emlékművet emelt annak a félszáz magyar katonának, akik a templom kertjébenpihenik örök álmukat. Van köztük egy ibrányi is, Nagy Ferenc, a Megyei Levéltár igazgatójának édesapja. Az ő tragikus sorsa kapcsolja össze Ibrányt és Várhosszúrétet.

Berencsi Béla polgármester úr 1995-ben nemes gesztussal testvérvárosi kapcsolat kiépítését kezdeményezte Soltész Sándor várhosszúréti polgármesternél.

Az eltelt csaknem 10 év alatt mind a gazdasági, a kulturális és a turisztikai kapcsolatok is erősödtek a két település között.