Nem a búcsúzás fáj a legjobban az embernek, hanem az űr, ami velünk marad. Hiszen ilyenkor jövünk rá mit és mennyit jelentett nekünk valaki. Hegedűs Dezső már 20 éve, Horváth László pedig néhány napja föntről tekint ránk.

Az ibrányiak Dezső bácsija, díszpolgárunk, a helytörténész, pedagógus, gimnázium igazgató, az Ibrányi Hírlap alapító tagja, a település közösségi életének egykori szervezője, aki feldolgozta szülőfaluja múltját már 20 éve nincs közöttünk... 2000. április 20-án hunyt el Budapesten. Halálával pótolhatatlan veszteség érte településünket.

Az ibrányi születésű tanítóbácsi Horváth László pedig néhány napja, április 14-én adta vissza lelkét a teremtőnek. Élvezetes anekdotáit rendszeresen publikálta az Ibrányi Hírlap hasábjain. Bár soha nem volt formális tagja a szerkesztőségnek, írásait jó szívvel és könnyes nosztalgiával olvashatta minden hírlap olvasó.

"A dolgokat nem szabad kimondatlanul hagyni, ha az ember elmegy, mert nem tudhatja, lesz-e még valaha alkalma elmondani őket." /Danielle Steel/

Ők mindketten elmondták, amit csak tudtak életük során.

Nyugodjanak békében, emlékük örökre velünk él!