A város az Isonzo folyó jobb partján található, a San Michele hegy közelében, amely az első világháború idején heves csaták színhelye volt. A város területe körülbelül 10 km2, lakossága 6700 fő, mely az utóbbi időben lassú növekedést mutat.

A város szépségét növeli a rendkívül nagy zöld terület (minden második emberre jut egy fa). Igen kedvező a földrajzi fekvése, 12 km-re van Goriziától, 30 km-re Gradotól (a tengertől) és Udinétől, 40 km-re Trieszttől. A szlovén határ mintegy 12 km-re, az osztrák 100 km-re van a településtől.
Gradisca d'Isonzo elsősorban egy turisztikai, kulturális és kereskedelmi központ szerepét tölti be. Sokak által látogatott város. Ismeretségét annak köszönheti, hogy évről évre ismétlődő ünnepségsorozatok színhelye.

Ez a város komoly történelmi gyökerekkel rendelkezik. Létezését már a X., XI. századi dokumentumok is bizonyítják. A XV. sz. vége felé a Velencei köztársaság egy erődöt épített itt, így stratégiai fontosságú hellyé vált. 1511-ig velencei "intézők" irányítják, ekkor császári kézbe kerül.

1647-ben a város a cseh származású Eggenberg hercegek birtokába kerül, s önálló állam lesz, saját törvényekkel, rendeletekkel és pénzzel. 1717-ben a város és környéke újra az osztrák uralkodóházautonómiával rendelkezó területe lesz. 1797 márciusában Napoleon elfoglalja Gradiscat, de április végére az osztrákok kiűzik a franciákat. De a legtragikusabb szerepet mégis századunk elején játszotta a környék. Az első világháború idején Gradisca közvetlen közelről ismeri meg a háború drámáját, 1915-ben az első vonalba kerül. Ezt a szomorú emléket őrzi többek között a közelben található osztrák-magyar katonai temető. A háború után a város Olaszország részévé válik.

Gradisca me egy nyugodt város, melynek lakói büszkék multjukra, hagyományaikra, s ezekből merítenek erőt az előttük álló feladatokra.