Tuzséron megkaptuk, ami jár, a megye III-as legénység viszont nagyot küzdve tartotta itthon a három pontot. Hétvégi hazai focikörképünk következik. Figyelem! A tudósításban olyan dolgokat is olvashat, ami káros lehet az egészségére!

Tuzsér–Ibrány 5–1 (1–0) Tuzsér, 250 néző, v.: Tordai M.

A szurkolói becsület úgy kívánta, hogy ott legyek, még ha ezek nem is az ibrányi labdarúgás legdicsőbb napjai. Ha már ott voltam és túléltem a szerepkörét véresen komolyan megélő, sőt azt jelentősen túltoló beengedő bácsi okozta majdnem lelki traumát, kíváncsian pillantottam rá az ifjúsági csapatunk produkciójára.

Remélem, ezen sorokat a megyei labdarúgó szövetség illetékes urai is olvassák egyszer, már csak azért, hogy az egyenlő bánásmód elve nehogy sérülést szenvedjen áldásos, mindennapi munkájuk során. Mert bizony Ibrányban már megszoktuk, hogy a mérkőzés ellenőrének is van egy ellenőre, akit feltehetőleg szintén ellenőriz valaki. Mifelénk egy U14-es mérkőzést egyszerűen nem engednek addig elkezdeni, amíg 6-8 rendfenntartó rendező nem téblábol jól láthatósági mellényben a pálya szélén. Nem így működik ám ez a megye más vidékein! Tuzséron kettő, azaz kettő darab 70 év körüli fószer jelentette a biztonság zálogát, akik egyrészt kb. 500 méter távolságra az ifi mérkőzésének helyt adó pályától éppen beléptettek, meg hát jobban izgultak miattam, aki a leszakadó eső elől a legrövidebb úton szeretett volna fedél alá jutni, ráadásul, mint a vendégcsapat hivatalos sajtóembere mentem be a pályára. Nos, a szenilitás komoly dolog.

Ja, igen! Az ifi mérkőzés! Csapatunk 10 emberrel állt ki és nagyon jól tartotta magát Mordor sötét serege (ezt értse mindenki úgy, ahogy akarja) ellen, sőt a vezetést is megszerezték egy Herkulessel a soraikban egyre inkább fejüket vesztő mordori lakosok ellen. Miután a tuzséri favágó akadémia legszebb hagyományait idéző derékmagasságú becsúszások, majd a sporik női felmenőinek átadott anyák napi elő-jókívánságok után tettleg is inzultálták a játékvezetőt, megindulhattak a sportbarát, rendkívül kulturált hozzátartozók a pálya felé, akik errefelé igazából a pálya tartozékának tekintik magukat, oly természetességgel járkálnak ki-be a játéktérre. Szerencsére annyi, magát labdarúgónak képzelő mordorit állítottak ki, hogy a mérkőzést le kellett fújni. Hogy nem lett komolyabb balhé, az az egyetlen higgadtan viselkedő hazai személynek, a tuzséri ifi edzőjének (?) tudható be, aki lehetőségeihez mérten nyugtatta a megvadult bornyúhordát. Én, bizisten féltettem a két sporit… Szóval tisztelt szövetség, ez a helyzet! És, ahogy a sok mese mondja, ki nem hiszi, járjon utána.

Ennyi finom előétel után jöhetett a fő fogás, a megye I-es tagságért vívott élet-halál harc soron következő felvonása.

Most vagy soha! – volt a jelszó, és a szakvezetés megpróbálta felrázni a csapatot egy elég szokatlan összeállítással. A felrázás egészen pontosan 1 perc 38 másodpercig tartott, amikor megkaptuk az elsőt és hol volt még a vége… A 11. percben jött a következő csapás. A jobbhátvédben játszó Hadászi Laci rosszul lett a pályán, akit mentő szállított el a kisvárdai kórházba. Reméljük nincs komolyabb baj, és ezúton is további jobbulást kívánunk neki!

Térjünk vissza a mérkőzéshez. Hogy minimális előnnyel ment pihenőre a vendégcsapat az csak és kizárólag Vattai Palinak volt köszönhető, aki olyan bravúrokat mutatott be, hogy az egyszerű (ezt is értse mindenki úgy, ahogy akarja) hazai szurkolók is csak csettinthettek. Valahogy a csapat többi része viszont nem tudott felnőni a negyedik X-en régen túllépett, de a szívét-lelkét pályára vivő kapusunkhoz, és igazából két dolog zavarta őket rettenetesen: a tuzséri 11, valamint a labda. Mert ennyi labdát még az adidas sem ad el… Hiába próbálom az emlékeimet felidézni, ebben a játékrészben egy Vinicius szabadrúgáson kívül az égvilágon mást nem tudtunk felmutatni. Na, majd a második játékrészben! – gondoltuk optimistán.

Újra kijöttek a srácok, nekimentek a hazaiaknak – és láss csodát, helyeztünk volt. Rögtön kettő is. A nagy akarásnak viszont törvényszerű nyögés lett a vége, megkaptuk a másodikat is.

Nem sok jót tudok felhozni a csapat védelmében, de azt mindenképpen ideírom: támadásban maradtunk – csak éppen átütőerő nélkül. Néhanapján tiszteletét tette a térfelünkön a hazai csapat, aki ilyenkor rendszerint gólt lőtt, így lett 3:0. Nagy nehezen szépítettünk, de a mentális széthullást mi sem szimbolizálta jobban, mint csapatunk legjobbjának, Enginek a példázata: duma – sárga, duma – sárga, aztán sértődött óvodásként levonulni a pályáról. Talán, mert így segíthet a leghatékonyabban egy vészesen süllyedő hajón… És, hogy kaptunk még kettőt, az igazából már nem is lepett meg senkit.

Baj van! Ha egészen pontos akarok lenni, akkor nagyon-nagy baj van! Ebből a csapatból – és itt meg ne sértődjön senki – kb. 5 ember az, aki jelen pillanatnyi formájában üti a megye I-es szintet. Négyszemközt bárkinek felsorolom kik azok, de a többiek - nos maradjunk annyiban, hogy sokat segítenének a megye III-as csapaton – persze, ha beférnek. Mert lehet, hogy eddig nem tűnt fel a srácoknak, de amiben szaladgálnak a pályán, az egy IBRÁNY MEZ, és abban – kérdezzék meg bármelyik ibrányi szurkolót – MEG KELL SZAKADNI, ha beledöglessz is! Kikapni lehet, az benne van a pakliban, de akkor is azt lássam, amit Vattai Pali arcáról lehetett leolvasni a mérkőzés végén: minden tőlem telhetőt megtettem, de… Ezt nyugodt szívvel vajon hányan tudjátok elmondani?

Aztán este kicsit lehiggadva leültem megnézni a Real Madrid bajnokiját. A 35. percben, amikor a spanyol gigász „B” csapata berámolta a negyediket, a mérkőzés közvetítésének rendezője bevágta egy granadai szurkoló hölgy arcát, aki úgy sírt, mint a záporeső. Tudniillik ők ugyanott állnak a tabellán, ahol mi. Hellyel-közzel így éreztem magam én is Tuzsérról hazajövet… 20 évvel a csoda után megjárhatjuk bizony a poklot is.

Két vetélytársunk maradt az alsóbb osztályért folytatott vetélkedőben: Mándok és Vásárosnamény, de a naményi gárda egészen más hozzáállást képvisel. Matematikai esély még van… De kérdezném a tisztelt csapattól: esélyünk van?

A mérkőzés jegyzőkönyve:

Tuzsér: Zán K. – Nagy K., Iván A., Dolhai M., Hriskevics, Setét R., Bagoly Z., Lakatos B. (Veress L.), Soós T. (Gergely I.), Dallos L. (Zán P.), Pálinkás T.

Játékos-edző: Gergely István.

Ibrány: Vattai P. – Berecki S., Esze B., Hruska Á., Kiss P. (Flavio), Engi D., Tóth Zs. (Kovács G.), Bertók D., Hadászi L. (Nagy N.), Pápa S. (Boros M.), Vinicius.

Edző: Opre Mihály.

Gól: Hriskevics 3, Soós T., Iván A., illetve Vinicius.

Kiállítva: Engi D. (85. percben).

Ifi: 2–4 (félbeszakadt)

Gergely István: – A nagy különbségű győzelem ellenére az első félidőben meglehetősen döcögött a játék. Egy null után ziccerek sokaságát hagytuk ki, a másodikban játékrészben pedig eldöntöttük a meccs sorsát.

Opre Mihály: – Vattai Pál jó teljesítményt nyújtott a kapuban, ennek ellenére megérdemelten nyert a Tuzsér. Három-négy jó teljesítmény kevés ahhoz, hogy kedvező eredményt érjünk el. Ennyire vagyunk képesek – velem együtt.

További eredmények:

Tiszavasvári–Sényő-Carnifex 2–0 (1–0)
Mándok–Mátészalkai MTK 1–2 (1–1)
Nagyecsed–Baktalórántháza 3–1 (1–1)
Gyulaháza–Fehérgyarmat 0–1 (0–1)
Rakamaz–Nyírgyulaj 2–2 (2–0)
Nagyhalász–Vásárosnamény 1–0 (0–0)

Szabadnapos: Cellspan-Balkány

A bajnokság állása:

1. Balkány 23 18 5 – 73–22 59
2. Nagyecsed 24 14 3 7 43–30 45
3. Tiszavasvári 25 11 6 8 37–37 39
4. Nyírgyulaj 25 11 6 8 48–45 39
5. Nagyhalász 25 10 8 7 33–23 38
6. Rakamaz 24 10 6 8 38–30 36
7. Sényő-Carnifex 24 10 5 9 43–42 35
8. Baktalórántháza 24 10 4 10 39–45 34
9. Fehérgyarmat 24 9 7 8 34–34 34
10. Tuzsér 24 8 5 11 36–39 29
11. Mátészalkai MTK 25 7 8 10 29–31 29
12. Vásárosnamény 24 8 2 14 54–61 26
13. Mándok 24 7 5 12 31–42 26
14. Ibrány 25 6 4 15 38–62 22
15. Gyulaháza 24 3 6 15 32–65 15

Szakoly visszalépett

Megyei III. o. Szabolcs csoport 22. forduló

Ibrány SE II. - Tiszavasvári II. 4:3 (1:1) Ibrány, 150 néző. Vezette: Szabó István.

Megye I-es játékosokkal alaposan megerősített tiszavasvári látogatott városunkba, így felettébb nehéz dolga volt a megye III-as csapatnak, hogy folytassa a kiváló tavaszi szezont.

Úgy pedig valóban felettébb nehéz a dolog, hogy a vezetés megszerzését követően kabarégólokkal jelentős előnyhöz juttatja az ellenfelet. Vasárnap bizony ez történt.

A második játékrész második felére azonban fordult a kocka. Hatalmas küzdelemben, állandó góllövéssel zavarva az ellenfél támadójátékát sikerült megfordítani a mérkőzést és megérdemelten itthon tartani a három bajnoki pontot!

Szép volt srácok!

A mérkőzés jegyzőkönyve:

Ibrány SE II.: Vattai, Kató, Váradi (Kiss), Boros, Ferenczi K. (Rost), Ferenczi T., Viszokai (Albók), Tilki (Szentesi), Tóth, Hruska, Vidoven.

Vezetőedző: Ónodi Sándor

Ibrányi gólszerzők: Viszokai, Tóth (2), Kiss.