Erre aludni kellett egyet… Ugyanis Apagyon nem nyerhettünk. Csapat egy volt a pályán, focizni egy csapat akart, de 14 ember ellen, emberhátrányban nagyon nehéz.

Apagy–Ibrány 1–1 (0–1) Apagy, 300 néző, v.: Kocsis Zs.

A legtöbb szurkoló, illetve focikedvelő hallott már olyan zuhanyhíradós legendákat, hogy a játékvezető sporttársakat simán megvették, letegezték a mérkőzést megelőzően, összetojta magát a helyi miliőtől vagy csak egyszerűen egy fogalmatlan „szaki” volt, aki életében nem tudott egy halvány lila ködnyi sikerélményt összehozni aktív játékos pályafutásában – már, ha volt olyan neki – és ezen frusztrációval együtt élve olyan hülyeségeket fúj, hogy az ember haja az égnek áll.

Az Apagyi FBK csapata, azaz az Apagyi Favágó Baráti Kör tagjai nagyon készültek erre a mérkőzésre. Nekik ez volt a nyári falunap afterpartyja. Rúgtak, vágtak, tenyereltek, könyököltek. Ez így van rendjén, mondjuk a rögbiben, illetve a küzdősportok jelentős részében, de nem egy focimérkőzésen. Ez a megye II. Tudtuk, hogy egy két kulturáltabb együttes mellett, a mezőny jelentős része logisztikailag, agyilag és technikailag a megye 5-ös szintet üti. Mégis reménykedik az ember, hogy egy-egy ilyen csontdarálóban a játékvezető sporttárs a sarkára áll és kézben tartja a mérkőzést. Ilyenről tegnap Apagyon szó nem lehetett.

Hogy a mérkőzés előtt ígértek-e valamit a három csudának, azt nem tudhatjuk, de a miliő megtette a hatását. Önök mernének lengetni esetleges hazai szabálytalanságok esetén, ha csak egy fél karnyújtásnyira sorakozik a hátuk mögött az apagyi keménymag? Ugye, ugye. Az asszisztens spori sem mert. Vendégmegmozdulások – síp, hazai mészárlás – tovább. Hogyan élj túl egy mennyei megyei rangadót – első fejezet, 8. oldal, 3. bekezdés. Alapmű. De a síp a főmókus kezében van, aki viszont nem arra szambázik és a kollégája esetlegesen előforduló érthetetlen jelzéseit felülbírálja, vagy ne adj Isten, a mérkőzést nézi és nem a szlovák kettest.

A mérkőzés úgy kezdődött, ahogy kell. Az ország kicsinyített domborzati makettjén hamar megszereztük a vezetést, majd kihagytunk jó néhány ziccert. Apagynak 0, azaz nulla helyzetet sikerült kidolgozni (a jó nagyot belerúgok, mert a tévében így láttam, bár 16 méterrel ment fölé/mellé kapura lövéseket most hagyjuk) és csupán egy véletlenszerűen oldalról bevágott, kapu előtt elguruló labda okozott riadalmat, de inkább maradjunk az enyhén emelkedő pulzusszám kifejezésnél. Azért a szíve mélyén érezte mindenki, hogy jó lenne még egy gól, mert ugye a Real Madrid szindróma a foci egyik alaptörvénye.

Jött a második játékrész. Kocsis kartárs már az első 45 perc során megcsillantotta részrehajlását, de ebben az etapban végleg elgurult a gyógyszer. Egyre érdekesebben vezetett, de kettőkor már sűrűn csuklott a kedves mama. A játék képe nem változott: focizott a vendégcsapat, férfiasan küzdött a hazai gárda, magyarul aprítottak, ahol csak lehetett – mert a négy egymást követő passz meghaladta a képességeket.

Aztán jött valami olyan ítélet, amelyen a FIFA döntéshozói is vakarnák a fejüket, de még Puhl Sándor is csak találgatna 3-8 unicum után, hogy mit is akart önkifejezni kollégája. Megpróbálom nagyon objektívan leírni mi történt.

Bal oldali támadás, védősor mögé bepasszolt labda, Szabó Milán nagyon jó ütemben érkezik, mindenkit megelőz, a kapus kiront, Milán a labdát eltolja mellette, ütközés - mindez a büntetőterületen belül. A kapus szabálytalansága egyértelmű, mert olyat csattant a két játékos lába, hogy még a szomszédos temetőben is felriadtak rá. A kapus felpattan, Milánról elkezdi leordítani a hajat, hogy ugyebár mit szimulál, majd meglátja, hogy az ibrányi csapathoz került a még játékban lévő labda, erre látványosan összeseik és fájdalmas nagyhalált rendez. Itt egy tökös játékvezető a 11-es pontra mutat és örülhet a hálóőr, hogy a pályán maradhat. Ehelyett ez a szánalmas senki megsajnálván a kapust bedobást ítél, Milánnak nyugodt szívvel odaadja a második sárgáját - bár ez elsőt sem értettük, Polgári színészkedését pedig hosszasan engedi kibontakozni. Azt hiszem, a labdarúgás nagy könyvében ezt hívják hibás játékvezetői döntésnek, hiszen óriási mértékben befolyásolta a mérkőzés kimenetelét.

Hab a tortán, hogy később Kiss Tamást is elüti a kapus – 11-es helyett kirúgás…

Emberhátrányban is végig támadtuk a mérkőzést, ha a kapufa mesélni tudna… de törvényszerűen kaptunk egy gólt.

Nem a pontvesztés fáj nekünk szurkolóknak, hanem az arconköpés, amit egy játékvezető megtehet. Tisztában vagyunk vele, hogy ennek sem lesz következménye, mert ez egy ilyen ország. Kocsis spori a következő vasárnap is kifut a gyepre és belemerül káros szenvedélyébe a labdarúgásba...

Nem tudom olvassák-e majd ezen sorokat a megyei labdarúgó szövetségnél, esetleg eljutnak-e ezen gondolatok Kocsis sporttárshoz, de az ibrányi labdarúgást szerető szurkolók nevében kérném, hogy ez az ember soha többé ne vezessen, ne lengessen csapatunknak. Maradjunk annyiban, hogy elég volt ennyi áldásos tevékenységéből.

Ti pedig srácok, minden dicséretet megérdemeltek, fel a fejjel, ez a botlás nem rajtatok múlott. Majd tavasszal, hazai pályán, (remélhetőleg) pártatlan játékvezetéssel visszajátsszuk ezt a meccset. Sajnos nem mindenkinek tetszik ez a szédületes szezon és az irigyek száma csak növekedni fog. Most viszont jön a kemecsei rangadó, amire oda kell érnetek fejben és fizikálisan is. Remélhetőleg a szomszédvárban már a fociról fog szólni ez a történet. Egy biztos, mi szurkolók ott leszünk veletek! Hajrá Ibrány!

A mérkőzés jegyzőkönyve:

Apagy: Polgári L. – Marcsek T. (Kóka K.), Szalka N., Orosz G., Lakatos J., Németh A., Hegedüs L., Árpási D., Marics T., Bakró A. (Svelta Z.), Trencsényi R. (Nagy J.).

Játékos-edző: Németh Attila.

Ibrány: Szobonya G. – Csáki J., Jeddi B., Deme A., Szabó M., Kovács G., Farkas M., Majoros Á., Somogyi M. (Vidoven M.), Madzin I. (Tóth Zs.), Kiss T.

Edző: Madalina György.

Gól: Orosz G., illetve Majoros Á.

Kiállítva: Szabó M. (62. perc).

Ifi: 1–2.

Németh Attila: – Aláírtam volna ezt az eredményt a meccs előtt, de így még szebb. Gratulálok minden egyes játékosomnak. Mindkét oldalon megvoltak a lehetőségek. Úgy érzem megérdemeltük az egy pontot. Küzdeni akarásból jelesre vizsgáztunk. Isten éltesse a négy születésnapos játékosunkat!

Madalina György: – Vissza lehet nézni, hogy húsz éve nem foglalkoztam a játékvezetőkkel. Nem dicsértem és nem bántottam őket. A véleményem az, hogy nagyon sok jó játékvezető van a megyében, viszont úgy gondolom, a bajnokság lenézése volt, hogy ilyen gyenge képességű játékvezetőre bízták az első és a második helyezett rangadóját. A nézők és a csapatok józanságának köszönhető, hogy nem lett botrány a mérkőzés során.

A bajnokság állása:

1. Ibrány 13 12 1 – 94–6 37
2. Apagy 13 10 3 – 41–17 33
3. Kemecse 13 9 1 3 41–14 28
4. Újfehértó 13 8 1 4 59–21 25
5. Nyírlugos 13 8 1 4 47–29 25
6. Nagykálló 13 8 1 4 36–24 25
7. Kállósemjén 13 7 2 4 24–27 23
8. Gávavencsellő 13 5 2 6 30–33 17
9. Biri 13 5 1 7 26–36 16
10. Levelek 13 4 4 5 21–24 16
11. Nyíribrony 13 5 – 8 21–42 15
12. Encsencs 13 3 4 6 20–42 13
13. Nyírtelek* 13 4 – 9 30–54 8
14. Máriapócs 13 1 3 9 13–51 6
15. Terem 13 1 1 11 9–43 4
16. Ramocsaháza 13 1 1 11 19–68 4

Nyírtelektől négy pont levonva.