Április 24-én az Ibrányi Móricz Zsigmond Gimnázium könyvtára adott helyt annak a szavalóversenynek, ahol az irodalom, a versek szerelmesére, egy igazi lokálpatriótára, az intézmény egykori pedagógusára, az e napon született Szabó Lajos tanár úrra emlékeztünk.

38 általános iskolai és gimnáziumi diák mérte össze felkészültségét Szabó Lajos verseiből.

A zsűri tagjai: Kormány Lászlóné, Szabó P. Judit, Bakti László, Gincsai Zoltán és Kulcsár Miklós szebbnél szebb költeményeket és előadásokat hallhattak az Ibrányból és Gávavencsellőről érkezett diákoktól.

A verseny végeredménye:

5. évfolyam

I. Ignácz Éda
II. Gaál Alexandra
III. Hegedűs Lívia és Ignácz Fanni

6. évfolyam

I. Imre Cintia
II. Balogh Márkó
III. Elek Zoltán

7-8. évfolyam

I. Vincze Valéria
II. Király Leila
III. Bodnár Bíborka és Oláh Kamilla

9-12. évfolyam

I. Tótszegi Roxána
II. Boda Bernadett
III. Vadász Vivien

Különdíj: Szentesi Boglárka

A szervezők ezúton is köszönetüket fejezik ki a résztvevőknek és a felkészító pedagógusoknak, hogy  a mai zajos és rohanó hétköznapjainkban időt szakítottak olyan értékekre, amelyeket nagyon sokan nem vesznek vagy nem akarnak észrevenni.

Képek:

http://www.ibrany.hu/kepgaleria/szaval%C3%B3verseny-szab%C3%B3-lajos-tis...

Szabó Lajos 1939. április 24-én született Ibrányban.  Az anyakönyvek tanúsága szerint apai és anyai ősei szintén itt éltek a környékbeli településeken, Paszabon, valamint Bercelen, Besenyei György szülőfalujában. Verskedvelő, olvasni szerető családban nevelkedett.

Gitárhang című kötetének előszavában így ír ezekről az évekről: „Édesapám versek tucatjait tudta könyv nélkül még idősebb korában is. Hosszú szekérutakon a legtöbbet megtanultam tőle. Lévai Józsefnek a Mikes című költeménye azért sajdítja meg újra és újra a szívem, ha eszembe jut, mert az emlékeimben egymást kiegészítve, helyesbítve szavalja édesanyám és édesapám. Ugyancsak apámtól lestem el havas téli estéken a könyvek szeretetét. Miközben a nagymamám és édesanyám fáradhatatlanul pörgette az orsót, sóhajtozva hallgatták velünk, gyerekekkel együtt Mikszáth palóc meséit vagy Jókai elbeszéléskötetének történeteit.”

Tanár úr általános iskolás évei jórészt a Rákosi-korszakra estek. A sorsa azonos volt a többi parasztgyerekével: szegénység, délelőtt iskola, délután munka a mezőn vagy a ház körül.

Lajos bácsi az általános iskola befejezése után továbbtanult, mert pedagógus akart lenni. Erre sarkallta őt egykori tanára és példaképe, Márkus László tanár úr, akit rajongásig szeretett. S bár kilencen voltak testvérek, tervét a szülei is támogatták, a várható anyagi terhek ellenére is.

A nyíregyházi Kossuth gimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait, de a Vasvári Pál Gimnáziumban fejezte be, mint az intézmény alapító diákja. Gimnáziumi éveiről, s egykori középiskolai tanárairól is mindig szeretettel beszélt. Itt ismerkedett meg a francia és magyar lírával, a népi írókkal és József Attila költészetével is. Az első verseit is gimnazista diákként írta.

Az érettségi után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre vették fel magyar-történelem szakra. Ottani tanulmányai közben tudta meg, hogy Ibrányban gimnázium nyílik, s attól kezdve nem volt kérdéses, hogy hova megy tanítani a diploma megszerzése után. Az egyetemi évek alatt ismerkedett meg feleségével, Porkoláb Erzsébettel, akivel egy szakon, egy csoportban tanult s ötödéves korukban házasodtak össze.

Az egyetemi évek után Lajos bácsi és Erzsike néni az akkor induló ibrányi Móricz Zsigmond Gimnázium első egyetemet végzett, kinevezett tanárai lettek. Több mint 40 éven át tanították együtt az irodalmat és sok ezer diák példaképévé váltak. Lajos bácsi tanárként és könyvtárosként minden alkalmat és pedagógiai módszert megragadott, hogy lelkes olvasóvá nevelje az ifjúságot. A diákokkal szemben kemény és határozott, de megértő és igazságos volt. Az általa átadott tudásnak köszönhetően sok tanítványa vált szerte a világban nem pusztán diplomássá, hanem valódi értelmiségivé.

Személyében a pedagógusi pálya minden szépsége és méltósága megtestesült. A tanórákon kívül készítette a diákokat az irodalmi és az anyanyelvi versenyekre, az ünnepségekre, vezette az irodalomszakkört, majd a fakultációt, szerkesztette az iskolaújságot. 40 évig volt az iskola könyvtárosa. S miközben oktatott és nevelt, az irodalom rejtelmei mellett megtanulhattuk Tőle, mi is az ember számára az igazi érték: szeretet, tisztesség, becsület, család, haza.

Az Ibrányi Hírlap hasábjain így nyilatkozott hivatásáról:

”Én mindig tanítani akartam az olyanféle gyerekeket, amilyen valamikor én is voltam. Segíteni akartam őket a felemelkedésben, ahogy valamikor engem segítettek a tanítóim, tanáraim.”

Tanár úr 40 évi tanítás után 2002-ben ment nyugdíjba. A versírás és a kertészkedés mellett sok időt töltött négy unokájával, Rékával, Emesével, Danival és Petivel.

Szabó Lajos 2013-ban hunyt el.